/Idegen tollakkal/
SZERZŐ: Pressing Lajos Lílávadzsra
 |
| forrás: http://dakiniland.net/joga/irasok/eredeti/joga-meditacio-sajatossagai |
Jóllehet ma már, az első megjelenés óta eltelt csaknem harminc év távlatából sok mindent másképp látok a jógával kapcsolatban, és az írásaim stílusa is sokat változott, a tanulmány legtöbb megállapítását ma is helytállónak érzem. E tanulmány alkalmas lehet arra, hogy utat nyisson a modern jóga eszméire nagy hatást gyakorló Patañjali-féle klasszikus jóga mélyebb megértéséhez, és segíthet helyretenni e jógával kapcsolatban elterjedt néhány közkeletű félreértést. Az azóta megismert sokféle jógahagyomány fényében hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, hogy az itt közölt anyag kizárólag a Patañjalihoz köthető Jóga-szútrák tanításaival foglalkozik, más fontos jógahagyományok – így például a védánta jógája vagy a tantrikus jóga – filozófiai alapvetése különbözhet az itt leírtaktól.
...a dhāraṇā, a koncentráció. Ez a világból már kivont tudat rögzítését jelenti egy helyen. A tudat megismerő tevékenysége még fennáll, azonban megszűnik annak szétszórtsága, csapongása (III/1). A dhāraṇā az egyetlen pontra vagy tárgyra történő összpontosításban valósul meg, miközben a jelölt tökéletesen elnyom minden más tudati tevékenységet (ekāgratā vagy ekāgrya). A fenntartott egyetlen tudattárgy biztosítja, hogy ne következzék be öntudatvesztési állapot vagy elalvás.
Ha a meditáció eltervezett tárgyának terében a megismerés folytonosan egymásra következő, vagyis semmilyen más megismerés (tudattevékenység) által nem érintett, egységes áramlásként valósul meg, a yogīeléri a dhyāna vagy meditáció fokozatát. Ilyenkor ahogy a víz fölveszi az edény alakját, amibe töltik, a szellem tökéletesen fölveszi a kontemplált tárgy alakját (III/2). A meditáció lényegében nem más, mint időben homogén koncentráció, a tudatban megjelenő eszmék változatlan egymásra következése. Időbeli mélységet ad a koncentrációnak; a tudat áttetsző és tiszta lesz, s csak a meditációs tárgy színezi azt. A tárgy és a szubjektum a megismerésben egyre „közelebb kerül” egymáshoz....
.....A szellemi elmélyedésekkel kapcsolatban tisztán kell látnunk egy tényt, ami felett szinte minden kommentáríró hajlamos elsiklani: azt ugyanis, hogy az elmélyedés megismerő szintjein végbemenő megismerés nem vṛtti, vagyis nem azonos a szokásos hétköznapi tudattevékenységek egyetlen formájával sem. Nem lehet tehát a megismerő elmélyedések megismerési műveleteit diszkurzív gondolkodásként, reflexióként és így tovább értelmezni, amint ezt egyes modern szerzők teszik. Az utóbbiak ugyanis legjobb esetben is a pramāṇa-vṛtti „helyes észlelés” vagy „helyes következtetés” szintjéig terjednek, márpedig Patañjali egyértelműen és világosan leszögezi, hogy a „meditáció” fokán mindenféle vṛtti – tehát a helyes megismerés is – felszámolásra kerül. Az elmélyedésekbe már egyetlen vṛtti sem kerülhet be (vö. II/11). A megismerő elmélyedésekben megvalósuló megismerés nem vṛtti, hanem gnózisz (prajñā): a tárgyra vonatkozó közvetlen metafizikai lényeglátás. Ez többek között azt is jelenti, hogy a vṛttik felszámolásával a megismerés a tudat (és a világ) olyan rétegeit kezdi érinteni, ahol ontikusan és strukturálisan nem vált még szét a pszicho- és fiziko-genezis, vagyis a tudat és annak tárgya egy. Ekkor a puruṣa a tudattal együtt mozogva közvetlenül ismeri meg a tudattal egy tárgyat, s nem iktatódnak a megismerés folyamatába a citta-vṛttik közvetítő műveletei.
A megismerő szellemi elmélyedés fokozataival, valamint az ezeken is túl húzódó meditációs állapottal előadásom utolsó fejezetében részletesen foglalkozom majd, s a filozófiai háttér eddiginél alaposabb megvilágításával is megpróbálom érthetőbbé tenni ezeket a hétköznapi tudattól oly távol eső jelenségeket. Előtte azonban tegyünk a belső aṅgákkal kapcsolatban egy rövid kitérőt!...
A teljes írás itt olvasható: http://dakiniland.net/joga/irasok/eredeti/joga-meditacio-sajatossagai
Jógaórák a hét minden napján a Prána jógastúdióban! www.gaborjoga.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése