Mindnyájunknak van egy története avagy itt és most 1.

Ez a monológ a föld után című filmben hangzik el (a számomra értékes mondanivaló vastagon szedve): Lezuhantunk mindketten a szakadékba, 30 méter magasról egyenesen a vízbe. Lesüllyedtünk a folyó fenekére.  Rajtam feküdt, de nem mozdult. Rájöttem, hogy meg akar fojtani. Azt gondoltam, meg fogok halni. Meg fogok halni. Nem hiszem el, hogy így kell meghalnom. Láttam, hogy a vérem keveredik a vízzel, és megcsillan a napfényben. Arra gondoltam... ...milyen szép. Minden lelassult. Láttam az ollóját a vállamban. Nem akarom, hogy ott maradjon. Hát kihúztam. Ő meg elengedett. És érzem, hogy nem talál engem. Nem tudja, hol keressen. És rádöbbentem, hogy a félelem nem valódi. A félelem nem létezik máshol, csak a jövőről alkotott elképzeléseinkben. A képzeletünk szüleménye, olyan dolgoktól rettegünk, melyek nem léteznek, és nem is létezhetnek. Ne érts félre. A veszély valódi.  A félelem a mi választásunk. Mindnyájunknak van egy története. És aznap én átírtam az enyémet.(mint ahogy szokott lenni, bár a filmet láttam, nem én vettem észre ezt az elgondolkodtató részt, hanem egy jóbarátom hívta fel a figyelmemet rá
...:) )