Remény

Az eltelt tizenvalahány jógával eltöltött éveim alatt, elég sokat fejődött a mozgáskoordinációm, sok mozgást ami régebben (pl.: ált. iskolában egyest kaptam fejenállásra) nem nagyon ment, ma a napi, heti gyakorlásom részét képezi (így 37 évesen, ha látna az egykori vecsési tornatanárnő  igencsak büszke lenne rám:) ) . A francia spárga (hanumanasana) nem okoz különösebb gondot mostanában, viszont régi mumusom az angol spárga, sose ment... persze nem is erőltettem, akik ismernek tudják, hogy lusta ember vagyok. :) Az egyik jógaoktatóm (gyógytronász is egyben) egyszer hosszan ecsetelte, hogy "a combfejem, csípővápám, stb.." száz szónak is egy a vége ez nekem soha nem fog menni. No, nem nagyon szontyolodtam el, de tény nem is tettem semmit a javulásra. Eddig! A minap a youtubról letöltött shadow jóga és Shiva Rea gyakorlatsorokat próbálgattam. Teszteltem magamon a kicsit tai chi jellegű mély, széles terpeszű guggolásokat, testsúlyáthelyezéseket, törzsdöntéseket mikor is egyszer csak megcsillant a remény! Elég mélyre guggoltam és a lábnyújtás után a  testhelyzetem inkább hasonlított az angol spárgára, mint az upavista konasana-ra. Szóval nem erőltetve, de heti 2-3x beletettem a gyakorlásomba ezt a mozgássort...gyakorlom és reméljük a legjobbakat... :)