"Primum nil nocere" - "Az elsö, hogy ne ártsunk" - Hippokratész - Interjú Dr. Vígh Bélával


Forrás: http://www.ursuslibris.hu és http://www.astangajoga.hu/

"A jóga nem alternatív gyógymód, hanem komplementer egészségmegőrzés. Mindenekelőtt arra kell felhívni a figyelmet, hogy a jóga nemcsak mint egészségmegőrző rendszer, hanem mint potenciális veszélyforrás is figyelemreméltó helyet foglal el az ősi eredetű gyógyeljárások között. Ennek oka, hogy egzakt eszközökkel csak kevés módszere lett felülvizsgálva, és orvosi szempontból sem a hagyományos jógairatok, sem a legtöbb modern jógakönyv szemlélete nem kielégítő.

A hindu nem-ártás (ahimszá) elve összefügg az orvosok hippokráteszi nem-ártás elvével, latin közvetítéssel: "primum nil nocere = az elsö, hogy ne ártsunk", ami a mások gyógyítására vállalkozó embert elővigyázatosságra inti tevékenységeinek veszélyeit illetőleg. Ez elv érvényesülését segítve, jelen előadás célja a különböző jógarendszerek orvosi szempontból való értékelése, a modern tudományos ismeretekkel való összevetése és ezzel a nem szakavatott felhasználásból eredő károk csökkentése."
forrás: http://semmelweis.hu/anatomia/files/2016/08/vigh-b2.jpg

- Dr. Vígh Béla -


Beszélgetés dr. Vígh Bélával, a SOTE anatómiaprofesszorával (részlet)

"Ön tehát megpróbálja magyarul elmondani nekünk, hogy mi az ászana, a pránájáma stb., de vajon el lehet-e mondani azt, hogy mi a szamádhi, lehet-e arról beszélni?

Csak így lehet értelmesen. A szimbólumokat nem érti a tanítvány. Azzal lehet a legkönnyebben megérteni, ha mind a külső hatások, mind pedig a gondolatok mechanizmusát megérti az ember. Minden egyes benyomásnak, mondjuk, egy vizuális benyomásnak, van egy semleges része, amely maga a kép, és egy érzelmi része, amelyet kivált az emberből. A hallgatóknak a következő példát szoktam elmondani: van egy szép fasor, amelyen elhalad egy rabszállító kocsi és egy menyegzői kocsi. Én lefényképezem a fasort, azután beviszem a fotót a börtönbe. Ott nézi a rab: „Jaj, itt hoztak engem a börtönbe!”, és rögtön összeszorul a gyomra. Ez egy kellemetlen reflex, amelyet az emlékkép váltott ki. Ha viszont megmutatom a párnak, ők örömmel felkiáltanak: „Jaj, itt jöttünk végig az esküvőnk előtt!” A kép ugyanaz.

A meditációnál is erről van szó. Ha néz valaki egy virágot, az pozitív zsigeri választ vált ki nála, és arra kezd el figyelni, nem a virágra. Az egyes mantrák is kiváltanak belőlünk valamit. A szamádhiban eggyel tovább lehet lépni, ugyanis azt is tudni kell, hogy a tudati aktivitás és a tudattartalom kettő. Nem az agykéregben van a tudat székhelye, az már régen túlhaladott nézet, hanem az agytörzsben. Úgy szokták mondani, hogy az a könyvtáros, és az agykéreg a könyvtár. Amikor a könyvtáros a zseblámpájával megvilágít egy területet, azok megjelennek gondolatokként. A tudati aktivitásnak tehát semmiféle tartalma nincs, csak az éberség. A szamádhiban a tudattartalom megszűnik, nem zavarja sem pozitív, sem negatív tudattartalom.

Ezt nevezhetjük tiszta tudatnak is?

Igen, ez a tiszta tudat. Ez nagy szabadságérzettel jár együtt. A bagdadi tolvaj című film jelenete szokott eszembe jutni, amikor a szellem kiszabadul a kicsiny palackból: „I am free! I am free! Szabad vagyok! Szabad vagyok!”

Ön szerint a jóga járható út a mai világban?

Természetesen! Nagyon fontos ászanákat végezni, mert az az életmód, amelyet mi folytatunk, egyáltalán nem egészséges. Én mindennap, reggel is, de főleg este, amikor hazaértem, egyfajta meditációval kezdem: végiggondolom, hogy milyen butaságokat csináltam aznap, és mi volt pozitív, és mit nem kell a következő nap végigcsinálnom. És amikor a pozitív érzeteket végigjátszom magamon, mint egy hangszeren, akkor jógaülésekbe helyezkedem, gerincgyakorlatokat, előre-, oldalra-, hátrahajlást, fordított testhelyzeteket, jógafutást végzek, amit nagyon szeretek. És természetesen légzőgyakorlatokat. Ezeket mindennap csinálom, de ha egy nap mégis kimarad, akkor azt már másnap érzem, mert feszülések vannak bennem.

Nagyon fontosnak tartom még a tantrikus jógát, pontosabban a jobbkezes tantrát, mivel a saját szexualitásunk, periodikus működésünk megértése elengedhetetlen a jó közérzethez. És természetesen a satkarmák, a tisztító eljárások is lényegesek.

Szerintem az imádság is egyfajta jóga, mantra-jóga. Emlékszem, gyerekkoromban jártam ministrálni, és az öregasszonyok folyamatosan mondták a Miatyánkot a rózsafüzérrel. Véleményem szerint nem figyeltek, hogy mit mondanak, hanem csak mondták, mondták. Én ezt úgy magyarázom, hogy ez egy kompetitív gátlás, vagyis ezzel az ember folyamatosan kiszorítja a káros gondolatokat. Hiába nem érti, mit mond, mint például egy mantra esetében, az kiszorítja a káros gondolatokat. Volt egy francia gyógyszerész, Coué, aki maga szerkesztette mantrákat talált ki a pácienseinek, pozitív mondatokat, és azokat kellett mondogatniuk.

Selvarajan Yesudian is minden óráján használta a pozitív mondatokat.

Igen, ez a mantra-jóga, és az imádság is ugyanaz. A hit szintén ugyanilyen jó, mert ha az ember hisz valamiben, például a jógában, és, teszem azt, jógázik, még ha tökéletlenül is, az lelki egyensúlyt teremt a számára."

Megjegyzések