A jó dolgokat általában természetesnek vesszük. Így természetesnek vesszük a törődést is! Az jár nekünk és egészen addig rá nem döbbenünk, amíg megvan ez a törődés. Mivel természetes észre sem vesszük, mint a mesében a király a sót...(na jó gyenge hasonlat, de most csak ez jutott eszembe) Csak akkor jövünk rá, hogy milyen fontos dolog a törődés, ha már nincs! Sőt sokszor mikor benne vagyunk lebecsméreljük, vagy mind többet és többet szeretnénk belőle. Pedig a törődés mögött (legtöbb esetben) egy (vagy több) ember áll. Szóval, időt kell adni a jelen megélésére, mert csak így tudjuk tudatosítani mindazt a jót amit kapunk az életbe. Majd, ha ez megvan akkor jöhet a hála. Minden nap gondolj a hálával azokra akiktől a törődést kapod... hogy ne akkor kelljen feleszmélned, mikor a törődés hiányát megérzed! Sőt, ha így teszel, akkor lehet a törődés sosem fogy el! Hogy miért? Mert az ember a kapcsolatai által válik teljessé! Tehát jó biznisz a hála és a kimutatása is!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése