A nézőpontunk lehet hiány és teljesség központú, vagy más néven ábránd vagy jelen (valóság, ha így jobban tetszik) központú. Ha a hiány (ábránd) központú a nézőpontod, akkor mindenben amit a jelen pillanatban megélsz nem a teljességét, hanem a tökéletlenségét fogod látni. Akár a gyerekedre, párodra, munkádra bármire nézel. Mindig lesz olyan dolog amit még nem értél el, tudod, soha, nem lehetsz boldog, mindig kell valami más, több, jobb. Ahogy Kispál és a borz mondja: "hátradőlni csak istennek ér" :)
De, ha így gondolkozol, akkor a poharad sosem lesz tele, mert, ahogy töltöd bele a vizet, úgy növekszik a poharad is! :( Szomorú, de ez van!
Ha a teljesség (vagy más néven jelen) központból nézed a dolgaid, lehet akkor is észreveszed a javítani valókat, de tudsz örülni annak amid van, itt és most, nem holnap, vagy majd, ha megszerzem ezt, ha letelik az, ha megtalálom amazt... Az életed éppen most, a jelen pillanatban éled, ha nem tudatosítod az elért, meglévő dolgaid, csak a hiányokat keresed, magad vonzod a fekete felhőt a fejed fölé!
Röviden: félig tele, vagy félig üres?! Rajtad múlik!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése