BÚÉK!


Egy ősrégi hírlevélből:
Itt az új év! Ilyenkor, új év kezdetén sokan önértékelést végeznek, helyzetelemzést és fogadalmakat tesznek! Persze vannak, akik már játékból sem gondolnak ilyenekre.
Pedig érdemes néha megállni a rohanásban és átgondolni, hogy hol tartunk, hová tartunk és, hogy biztos, hogy nem tévesztettük el a célt!? Persze, ha volt cél egyáltalán. Sokan azért nem mernek szembenézni az életükkel, mert nem látják benne a fejlődést, a perspektívát.
De most még ne rohanjunk előre.
A pontos célkitűzéshez és az álladó ellenőrzéshez, hogy jó úton haladunk-e, fontos az önismeret. Tudni, hogy honnan indultunk. Ehhez először is őszinteség kell.
És erő!
Erő, hogy őszinték tudjunk lenni magunkkal szemben. Sajnos mikor a tükörbe nézünk, a legritkább esetben látjuk azt, amit szeretnénk, sokszor a kép igencsak kellemetlen. De itt indul az első lépés: önmagunk elfogadása. Ha szüntelen próbálunk palástolni, elrejteni magunkból a számunkra nem kedves „részeket”, akkor ez az elfojtás szinte felemészti az összes energiánkat. Nem marad már elég erő az érzelmeink valódi megélésére. Ilyenkor szoktunk előkapni egy nekünk tetsző álarcot és eljátszani „magunkat”. És ilyenkor történik, hogy egy kis probléma az egész napra elveszi a jókedvűnket, sőt rossz hangulatunkat még a környezetünkre is „ráragasztjuk”!
Az önismeret nem egy egyszeri dolog, inkább egy folyamat, egy életszemlélet. Megfigyelni, hogy a körülöttünk lévő emberek, tárgyak, történések milyen reakciókat váltanak ki bennünk. Tudatosítani, hogy minek örülünk és mik azok a dolgok amik esetleg rossz érzést váltanak ki. Persze ezek az érzelmek sem állandóak, hanem mint egy „sokismeretlenes” egyenlet állandóan változnak. Ha valaki rálép a lábunkra a buszon, vagy dugó volt az autóúton, már rosszkedvvel indítjuk a napunkat és lehet, hogy a máskor örömet okozó dolgok, ilyenkor nem kedvesek, esetleg még bosszantóak is lehetnek.
Legalább is így érezzük.
Ha megfigyeljük, hogy mely tényezők hogyan befolyásolják a hangulatunkat, sokat tudunk tenni, magunk és mások boldogságáért. Ha tudatosítod, hogy nem a mi bosszantásunkra léptek a lábunkra, nem a mi bosszantásunkra alakult ki a fogalmi dugó (aminek mi is részesei vagyunk, esetleg más hasonlóan gondol ránk ebben a helyzetben - ez milyen érdekes!), akkor talán nem alakul ki bennünk harag, rosszkedv. És mint minden a haragunk is, de a jó kedvünk, a boldogságunk is ragadós.
A világot csak önmagunk megismerésével tudjuk változtatni és ez az első lépés, a következő: több mosoly. Mélyebb önismeret. Majd még több mosoly… és így tovább.

Megjegyzések