Egy gondolat a légzésről, pránáról, meditációról

Életünk egy be-légzéssel kezdődik és egy kilégzéssel ér véget a halál pillanatában. Szüntelenül együtt lélegzünk az egész világegyetemmel.

Percenkénti kb. 12-16 be és kilégzésünk ellenére is többet gondolunk az evésre és az ivásra. Pedig víz nélkül napokig, étel nélkül hetekig kibírnánk. Levegő nélkül pedig komoly gondjaink támadnának sokunknak már a következő perc vége előtt. Legtöbbször csak akkor tudatosul a légzésünk, ha fizikailag megerőltetjük magunkat vagy ha érzelmileg feldúlttá válunk és elakad a légzésünk egy pillanatra vagy kapkodva vesszük a levegőt.

A légzés maga az élet, a fizikai test életben tartása, de ennél jóval több is.

Ősi megfigyelés, hogy a ha az idegek és az elme zavart, akkor zaklatottá válik a légzés és a test is nyugtalan. Ha nyugodtak, akkor a légzés is nyugodt.

Figyelve a levegőt, ahogyan ki és beáramlik, megismerheted az elmeállapotodat és lecsendesítheted a kavargó gondolatokat, az ideges elmét.

            A prána szanszkrit szó életenergiát jelent. A jóga hagyományai szerint ez a finom, szubtilis energia teszi lehetővé az életet a fizikai síkon. Ez amit belélegzünk és kilélegzünk, és ez az ami a légzésre késztet. Egy összekötő kapocs az elme és a test között.

Figyelve a légzést, a levegő ki és beáramlását. Nem irányítva csak szemlélve a légzés természetes ritmusát, az elme elcsendesedik és lehetővé válik a szemlélődés, majd a figyelmet egy pontra irányítva elérjük szelíden, erőlködéstől mentessen a koncentrációt, majd a koncentrációban továbbhaladva elérjük a meditációs elmeállapotot majd tovább haladva …

Jógaórák a hét minden napján a Prána jógastúdióban! www.gaborjoga.hu