Ahhoz,
hogy megértsük belső folyamatainkat, ébredéseinket, változásainkat, tisztában
kell lennünk a jelenlegi helyzetünkkel. Felismerni és elfogadni…
De mi is a jelenlegi helyzetünk?
Az éppen aktuális jelen pillanat. Ugye a jóga órákon is sokszor hallod, hogy „a figyelmed tartsd a jelenben”. Pedig a mindennapokban a figyelmünk a jövőre szegződik. Ez izgat minket: mi lesz holnap? Elérem a vágyaim, megvehetek ezt-azt, boldog leszek vagy nem?
Vagy a múltban réved a figyelmünk: régi sérelmeken, esetleges téves útválasztások miatt kudarcnak megélt dolgokon gondolkodunk.
Ha a fentiek töltik ki a gondolataink nagy részét, tudnunk kell, hogy a jelen pillanatot NEM éljük át. Pedig a jelen pillanat az egyetlen valóság!
A múlt emlékeinkben él már, a jövő pedig fantázia (persze, ha nem akarjuk, hogy csak fantázia maradjon tenni is kell érte, de erről majd egy másik írásban bővebben :) ). Hogy megéld a jelen pillanatot nem kell nagy erőfeszítés! De mikor is éljük át a jelen pillanatot?
Amikor átadod magad az éppen aktuális cselekedeteidnek, érzéseidnek. Minősítés nélkül szemléled a körülötted (és talán benned is) zajló folyamatokat. Mikor megszűnik az elvágyódás, a tiltakozás és ezek helyét átveszi a boldogság, a belső csend.
Mit tehetünk, hogy a figyelmünk a jelenben maradjon? Mivel tudjuk magunkat lecsendesíteni, hogy tudjunk figyelni a jelenre?
Üljünk le naponta egy kis időre. Hunyjuk be a szemünk és figyeljük meg a jelen pillanatot a maga teljességében: illatok – hangok – testérzetek változásai, gondolataink hullámzása. Tudatosítsuk: ez van most. Fogadjuk el a jelen pillanatot, engedjük meg, hogy legyen és engedjük is le. Ne ragaszkodjunk hozzá. Elengedve a mindennapi ítélkezést, minősítést csak szemlélődjünk csendesen. Ennyi bőven elég. Ha naponta elcsendesedsz egy rövid időre, hamarosan az életed részévé válik a belső csend, a jelen pillanat megélése. És kiterjed az életed minden részére ...
Az éppen aktuális jelen pillanat. Ugye a jóga órákon is sokszor hallod, hogy „a figyelmed tartsd a jelenben”. Pedig a mindennapokban a figyelmünk a jövőre szegződik. Ez izgat minket: mi lesz holnap? Elérem a vágyaim, megvehetek ezt-azt, boldog leszek vagy nem?
Vagy a múltban réved a figyelmünk: régi sérelmeken, esetleges téves útválasztások miatt kudarcnak megélt dolgokon gondolkodunk.
Ha a fentiek töltik ki a gondolataink nagy részét, tudnunk kell, hogy a jelen pillanatot NEM éljük át. Pedig a jelen pillanat az egyetlen valóság!
A múlt emlékeinkben él már, a jövő pedig fantázia (persze, ha nem akarjuk, hogy csak fantázia maradjon tenni is kell érte, de erről majd egy másik írásban bővebben :) ). Hogy megéld a jelen pillanatot nem kell nagy erőfeszítés! De mikor is éljük át a jelen pillanatot?
Amikor átadod magad az éppen aktuális cselekedeteidnek, érzéseidnek. Minősítés nélkül szemléled a körülötted (és talán benned is) zajló folyamatokat. Mikor megszűnik az elvágyódás, a tiltakozás és ezek helyét átveszi a boldogság, a belső csend.
Mit tehetünk, hogy a figyelmünk a jelenben maradjon? Mivel tudjuk magunkat lecsendesíteni, hogy tudjunk figyelni a jelenre?
Üljünk le naponta egy kis időre. Hunyjuk be a szemünk és figyeljük meg a jelen pillanatot a maga teljességében: illatok – hangok – testérzetek változásai, gondolataink hullámzása. Tudatosítsuk: ez van most. Fogadjuk el a jelen pillanatot, engedjük meg, hogy legyen és engedjük is le. Ne ragaszkodjunk hozzá. Elengedve a mindennapi ítélkezést, minősítést csak szemlélődjünk csendesen. Ennyi bőven elég. Ha naponta elcsendesedsz egy rövid időre, hamarosan az életed részévé válik a belső csend, a jelen pillanat megélése. És kiterjed az életed minden részére ...
Érdemes kipróbálni! J
Megjegyzések
Megjegyzés küldése